Megharapott. �reztem, ahogy megharap, ahogy a m�rge l�ktetve sz�t�ramlik a testemben, egyre jobban fellobogtatva a harag �s a szenved�ly apr� kis szikr�j�t. Mindennap itt j�rt. Velem volt, amikor a legjobban f�jt a harap�snyom a nyakamon - �s t�pl�lta a gy�l�letem. Tal�n ilyen �rz�s az, ha hisznek benned. Le�rhatatlan impresszi�, amikor v�gigcs�szik a testemen: �rzem minden egyes pikkely�t, val�s�ggal simogatja b�re a b�r�m. Keres bennem valamit. Tal�l bennem valamit. Gy�l�letet. Ez impon�l neki. Az �, saj�t gy�l�lete.
   Azt�n elmegy. Csend lesz. M�r nem hallom, ahogy a f�lembe suttog, m�r nem �rzem, ahogy csiklandozza a nyelve a nyakamat. �sszekuporodok a s�t�t sarokban. Megint itt hagyott. S�rok. Akkor �jra visszaj�n, �s �lomba ringat. Minden ez t�rt�nik. A nyakam k�r� tekeredik, �s halkan suttogni kezd. Egy szebb j�v�r�l besz�l, ahol nem hagynak cserben. �rzi, hogy f�lek. Nem t�le, hanem a j�v�t�l. Vajon t�nyleg igaz? Az arcomhoz simul, �s bizonygatja, hogy hallgassak r�, �s akkor kiment ebb�l a Pokolb�l.
  Hiszek neki. Mit is tehetn�k? Nincs ann�l nyomorultabb, amikor minden �jjel �lomba s�rom magam. M�g az sem, hogy ami�ta � itt van, minden egyre s�t�tebb.
   R�vesz, hogy megtegyem. B�nt k�vetek el. Az � szem�ben egy apr�cska d�f�s, az eny�mben kiteljesed�s. Azt�n megb�nom. M�g jobban szenvedek. � nem t�g�t. M�r nem csak egy valaki hagy cserben. A B�n�m miatt mindenki m�s is. � azt akarja, hogy toroljam meg.
   M�r az aranyhaj� fi� is j�rt itt R�k�val. Azt mondta, fejezzem be, mert � csak kihaszn�l. De � most is velem van, �s v�d a hercegt�l. A R�ka r�morog. � felszisszen. Az aranyhaj� fi� m�r majdnem meggy�z. � viszont meg�g�ri, hogy �r�kk� velem lesz. �s ha szeretn�m, elvisz innen. Messzire.
   M�r az �v� vagyok. Az aranyhaj� fi� m�g pr�b�l meggy�zni. De felelek: m�r t�l sokszor l�ttam lehullani a skarl�tv�r�s szirmokat a R�zs�r�l, �s tudom, hogy �n is elhervadn�k, ha nem menn�k vele. T�bb� nem besz�l. Nem hallom. M�r messze vagyok. � pedig m�r nem apr� t�bb�. K�rbefonja rajtam a test�t, �s felkacag.
   Szeretem �t. Tal�n � is engem. N�ha napokig elt�nik. Olyankor egyed�l maradok, meztelen�l a selyemtakar�k k�z�tt. Puh�k �s melegek, �n m�gis f�zok. De legal�bb nincs csend. Zongora. Nyomaszt�, de legal�bb nem t�bolyodok meg a csendt�l.
   Azt�n visszaj�n. Bocs�natot k�r, ami�rt sok�ig elid�z�tt. �res szavakkal csit�t, �n pedig magamhoz �lelem. A feje pont akkora, mint a fels�testem. De nem f�lek t�le. M�r megharapott. Jobban nem tud f�jdalmat okozni a testemnek.
   A lelkemet pedig gondosan �polja.
   Azt�n egy nap nem j�tt haza. Az aranyhaj� fi� j�tt �rtem. Megmutatta a f�zet�t. � volt benne. Bez�rta. K�ts�gbeesetten h�vott, de az aranyhaj� fi� elmagyar�zta, hogy nem szabad kiengedni. Sokakat megharapott.
   � hazudott nekem. De m�r nem tudok senki szem�be n�zni. Csak fekszek, meztelen�l a selyemtakar�k k�z�tt.
   Az aranyhaj� fi� pr�b�l meggy�zni, hogy tartsak vel�k, de nem megyek. V�rom �t, hogy hazaj�jj�n. �gy ringatom �lomba magam, hogy „Haza fog j�nni”.