2. feljegyz�s
2107. 04. 05.; szerda

Vit nem hagyta nyugodni ez az eg�sz. Lycia m�g nem is foglalkozott volna az �ggyel annyit, ha nem l�tta volna a letakart t�rgyat, amit Ardelle �s Dennisse toltak ki. Persze ennek ellen�re Vi a kisujj�t se mozd�totta, csak dolgozott az egyik megrendel�sen, �s k�zben t�bbsz�r is hangoztatta, hogy � majd kital�lja, meg hogy megoldja. A g�p�sz nem sok feladatot kapott m�ra, azonban �tv�llalta Ardelle m�szakj�t. Ugyanis a f�g�p�sz tegnap bejelentette, hogy a h�ten nem tud dolgozni. A h�tf�i incidens ut�n Lycia k�telkedett Ardelle �rtatlans�g�ban. Pl�ne, hogy az�ta se tudt�k meg, mit is alkottak.
   A g�p�sz m�g�tt hangosan becsap�dott az ajt�, mire Lycia h�trafordult. Vi lihegve d�lt az ajt�nak, �s rak�s tervrajznak t�n� pap�rt szorongatott a kez�ben. Sietve az ablakokhoz l�pett, �s bes�t�t�tett, majd felkapcsolta az asztali l�mp�j�t.
   - Gyere, ezt n�zd! - intett Lyci�nak, aki b�r kicsit agg�dva, de bar�tn�je mell� l�pett.
   - Mi ez? - k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel, amikor a tervrajzok f�l� hajolt. Abban a pillanatban �ssze�llt a k�p. Vire meredt. - Ez csak nem…?
   - De bizony!
   - Hogy cs�rtad el?
   - C�h, k�nny� volt - legyintett a sz�ke m�rn�kl�ny, majd elmosolyodott - A b�csik�m elment zuhanyozni. �n addig bescenneltem a g�pembe, azt�n visszacsemp�sztem.
   - Istenn� vagy! - �lelte mag�hoz izgatottan a g�p�sz, majd kikapta a kez�b�l a lapokat, �s felkapcsolta a nagyl�mp�t.    Kicsit m�sra sz�m�tott.
   A tervrajzok egy k�l�n�s g�pezetet �br�zoltak. A rajzok szerint alig volt f�l m�ter magas, �s egy mad�rra eml�keztetett. Teste sz�rke volt, teh�t feltehet�leg kr�mozni fogj�k. Fej�n k�k, el�g er�snek l�tszik sisak d�szlett, val�sz�n�leg a v�delem v�gett. Sz�rnyait bonyolult sorrendben, lemezekb�l �ll�tott�k �ssze. „Tollv�gei” k�kes sz�n�nek t�ntek. Nyaka nem volt t�l hossz�, �s szelv�nyekb�l �llt, hogy k�pes legyen forgatni a fej�t. R�vid farka volt, feltehet�leg csak az�rt tervezt�k r�, hogy k�nnyebben korm�nyozza mag�t. Hossz�, pipasz�r l�bai kecsess�get k�lcs�n�ztek neki. Lyci�t azonban legjobban a mellkas�n domborod� alkatr�sz k�t�tte le. Sose l�tott m�g ilyet: s�t�tk�k volt, feh�r �s vil�gosk�k, kacskaring�s vonalakkal. A szeme is eml�t�sre m�lt�, hiszen k�r alak�, �s f�lk�r�ves lemezek szab�lyozz�k a pupilla nagys�g�t. Egyszer�en leny�g�z� volt.
   - CNZ-001-es birdian BETA - olvasta le a g�pezet nev�t.
   - �gy bizony. Olvass lentebb - d�lt h�tra el�gedetten Vi.
   - 120 centim�ter a sz�rnyfeszt�vols�ga? Nem is olyan nagy.
   - M�g lentebb.
   - L�t�t�vols�g. 5 km-en bel�l �lesen, 24 km ut�n m�r nehezen l�t. Fuh�, sz�p teljes�tm�ny. Hangr… Te, ezen van hangrobbant�?!
   - Az m�g semmi - �llt fel Vi, �s kikapta Lycia kez�b�l a rajzokat. Megk�sz�r�lte a tork�t, azt�n belekezdett - Hangrobbant�/�zenetk�ld� hangt�vols�ga: 100 km. Zajsz�r�vel felszerelve. Rep�l�si sebess�g: 150 km/h.
   - Azt a rohadt! - �muldozott Lycia. Nagyobb g�pek m�r tudtak ilyesmiket, de azok csak egy nagyobb hang�rban f�rtek el. Az kis pulyka meg cs�cstechnol�gi�s mini hangrobbant�val rendelkezik, �s �gy megy, mint egy 1000 tonn�s hadihaj�.
   - V�rj, v�rj, v�rj. Most j�n a l�nyeg! T�lt�vel t�lthet�, szon�r�gy�val ell�tott…
   - Ne m�r!
   - 200-as IQ-val. Figyelsz? Figyuszd! T�gul� ac�lb�l.
   - T�gul� ac�l? Az mit tud? - zavarodott �ssze a g�p�sz.
   - Khm… T�gul…
   - �rtem �n, de minek?!
   - Ezt n�zd - lobogtatott meg egy tervrajzot Vi, �s Lycia kez�be nyomta. A g�p�szl�ny m�r �gy is el�g sok inf�t kapott, de amikor megl�tta a k�vetkez� rajzot, teljesen lefagyott. A m�retez�s szerint hatalmas. 6 m�ter magas, 10 m�ter hossz�. A sz�rnyfeszt�vols�ga 20 m�ter. Egy gy�ny�r� mad�r tornyosult a mell� szeml�ltet�s v�gett rajzolt kis fekete emberfigura f�l�. Hossz�, v�kony cs�re, a test�hez viszony�tva kis feje volt, amit hossz�, tollszer� b�bita d�sz�tett. Ez a nagyobbik rajzon a nyak�hoz simult, azonban mell� lerajzolt�k a fej�t m�g egyszer, ahol m�r a tollak felmerednek, fens�ges k�ls�t k�lcs�n�zve ezzel az am�gy is hihetetlen mad�rnak. Nyaka itt is szelv�nyekb�l �llt, azonban sokkal hosszabb volt. A h�t�n k�l�nleges, s�t�tsz�rk�s kupola domborult, a mell�kelt kis v�zlaton pedig tiszt�n l�that�v� v�lt, hogy a kupol�t k�pes felhajtani, hogy kinyissa a pil�taf�lk�t. Hopp�! Teh�t amolyan tov�bbfejlesztett vad�szrep�l�. Teste az �bisz nevezet�, m�ra m�r kihalt mad�rfajt�ra eml�kezetett, azonban p�vaszer� farktollai sem utols�k: v�kony f�mhuzalok, v�g�k�n l�ndzsahegyre hasonl�t�, k�kes… Lycia nem tudta megfogalmazni, mik azok a farka v�g�n. A dombor�, k�l�nleges alkatr�sz a mellkason itt is jelen volt.
   - CNZ-001 birdian ALPHA?
   - Ez annyit tesz, hogy a BETA k�pes n�vekedni, �s f�l �ven bel�l ez a behem�t d�g lesz bel�le. De itt m�g nincs v�ge! - Vi �jabb tervrajzott nyomott a kez�be.
   Lycia s�hajtva tov�bb kezdett bele az olvas�sba. M�r �gyis mindegy. Nyakig benne van.
   Ez a tervrajz egy AR-68-as harcrobotot �br�zolt. Sz�v�s darab volt, Vi �s Lycia is seg�dkeztek a meg�p�t�s�ben. Tiszt�n eml�kezett minden r�sz�re. M�g a mellkas�ban l�v� kis �regre is, amit senki se magyar�zott meg nekik, ak�rhogy k�rt�k. V�rjunk csak… A birdian �s a kis �reg tal�n �sszef�gg�sben vannak!
   Tal�lt, s�llyedt. Az AR-68-as mellkasi �rege nyitott volt, �s egy ny�l mutatott r�, melynek v�g�n egy embri�p�zba rendez�d�tt birdian BETA-t rajzoltak.
   - Seg�dkezt�nk egy sor t�megpuszt�t� p�ros elk�sz�t�s�ben - sz�gezte le Vi, l�tva Lycia hitetlenked� arckifejez�s�t. A g�p�sz leveg�t is alig mert venni. Lassan elt�ntorgott a sz�k�ig, �s lehuppant. Tudott r�la, hogy a haditechnik�nak gy�rtottak ezt-azt, de hogy ilyen fontosnak t�n� projectet eltitkoljanak el�l�k… Ez m�r kifejezetten irrit�lta Lyci�t. Arc�t a kezeibe temette, �s pr�b�lta kiverni ezt az eg�szet a fej�b�l.
   Egy k�z cs�szott fel a v�ll�ra. F�l szemmel felsand�tott Vire. A g�p�szl�ny egy�tt �rz�en tekintett le r�. Val�sz�n�leg �t is zavarta a helyzet, ez l�tszott az arc�n. Lycia ett�l felb�torodott �s fel�llt. Kih�zta mag�t �s vett egy m�ly leveg�t.
   - Mindegy. Nem �ri meg b�nk�dni. M�r t�l vagyunk rajta. Viszont valamivel vissza akarok v�gni.
   - Lycia - n�zett r� Vi a szok�sos „Nem, kisany�m, nem fogsz” n�z�s�vel. Ez n�ha „kis�regre” m�dosult, legt�bbsz�r akkor, amikor a sz�kes�get le akarta tapizni egy sr�c.
   - De t�nyleg! Milyen lenne m�r! Visszav�gunk a katonas�gnak, ami�rt hazudtak…
   - Lycia.
   - … �s v�gre mindenki megbecs�li majd a mi munk�nkat is, mert egyszer�en tarthatatlan, hogy t�ged monotonul dolgoz�, �mde �resfej� csitrinek, engem meg muszklimannek n�znek az emberek, �s…
   - Lycia - Vi felemelte a hangj�t, amit�l a sz�l�tott �sszerezzent. L�tva a m�rn�k komoly �s elkeseredett arc�t, lelohadt a lelkesed�se - Ugye, tudod… Hogy ez sose val�sulhat meg?
   �s Lycia a sz�ve legm�ly�n tudta, hogy ennek nem szabad megt�rt�nnie.

*********

   Lyci�nak �gy t�nt, hogy a hajnal v�gtelen�l lassan j�n el. Olyan f�l tizenkett� k�r�l pr�b�lt elaludni, nem siker�lt neki, �s az�ta �bren van. Most hajnali egy �ra k�r�l j�rhat az id�. Csak arra v�rt, hogy �jra munk�ba �lljon, mert akkor legal�bb nem foglalkozna m�ssal, csak a feladat�val. M�r ha kap aznap b�rmilyen munk�t is. Illetve a m�sik k�rd�s az, hogy elv�llalja-e azok ut�n, hogy a hadsereg ilyen komoly dolgot hallgatott el el�l�k.
   Amint nyugtalanul, zakatol� aggyal arra v�rt, hogy az els� f�nysugarak besz�kjenek az ablakon, hirtelen robban�s r�zta meg a k�rny�ket. Lycia felsikoltott, amikor �gya enyh�n megemelkedett a deton�ci� miatt. K�zelr�l j�tt a hang. Azonnal kipattant az �gyb�l, �s felt�pte az erk�lyajt�t. K�t kil�m�terre t�le, a kutat�si k�zpont l�ngokban �gett, mik�zben felett k�t, viszonylag kis (olyan 30 m�ter hossz�) �rcirk�l� �szott el lassan. Sikoltoz�s, kiab�l�s �s l�v�sek d�rd�ltek el a helysz�nen. Az ablak�vegen megcsillantak a szon�r�gy�k k�kes f�nynyal�bjai.
   Lycia k�t percen bel�l m�r fel�lt�zve loholt a kutat�si r�szleg fel�. Minden projectje �s munk�ja odabent �gett, �gyhogy joga van tudni, mi folyik ott. K�zben pedig a tegnapel�tti esem�nyeken j�rt az esze. Szinte a legkisebb k�ts�g n�lk�l tudta, hogy mindennek k�ze van a birdianokhoz.
   Fesd az �rd�g�t a falra, amint befordult volna a k�vetkez� sarkon, egy hatalmas, f�m l�b l�pett ki el�. A lila, hideg f�men megcsillant az utcai f�ny, �s Lycia egy pillanatig l�tta benne a saj�t t�k�rk�p�t. Hatalmas volt, legal�bb 5 m�ter magas. A g�p�sz azonnal megismerte: egyetlen, nagy v�r�s szem a fej k�zep�n, hegyes d�szekkel ell�tott p�nc�lzat, lila-fekete mint�k, a legkorszer�bb hangrobbant�… Semmi k�ts�g, egy AR-68-as harcrobot �llt el�tte, �s szegezte r� v�r�sen izz� fegyver�t. A l�ny teljesen ledermedt, �s mozdulni sem b�rt. A saj�t teremtm�nye v�gezni fog vele? Szinte lehetetlennek tartotta a felvet�st, de minden jel arra utalt, hogy a kolosszus most kiv�gzi �t.
Minden jel n�lk�l Lyci�t�l t�volabbra n�zett, majd �tl�pte a l�nyt, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, tov�bb indult, hogy kicakkozza az �rtatlan j�r�kel�k ruh�j�t - no meg b�r�t. Norm�l esetben a g�p�sz megpr�b�lt volna valamit tenni, de ez�ttal sokkal jobban lefoglalt a k�rd�s: Mi folyik itt?!
   Amint kil�pett a sarkon, katasztrof�lis l�tv�ny t�rul szeme el�: teljesen letarolt utca, �g� �p�letek, szabadon gar�zd�lkod� robotok. Nyelt egy hatalmasat. Hogy fog itt �tjutni? Kiz�rt, hogy m�g egyszer elengedje csak �gy egy harcrobot.
   Hirtelen annyit �rzett, hogy valami akkora er�vel v�gja h�tba, hogy elveszti egyens�ly�t, �s eld�l, mint egy zs�k krumpli. Ijedten pr�b�lt volna szabadulni az �t szor�t� s�ly al�l, de ak�rhogy mozgol�dott, nem ment neki. �tsand�tott a v�lla f�l�tt, �s ereiben megh�lt a v�r. Egy f�rfi �lettelen teste nyomta le a f�ldh�z. A f�lelem er�t adott neki, �s k�pes volt lel�kni mag�ra a szmokingos, v�res alakot. Ez�ttal m�r nem tudott logikusan gondolkozni. Ahogy csak b�rt, rohant, de hallotta, illetve olykor l�tta is, amikor el�tte vagy m�g�tte becsap�dik egy k�k f�nynyal�b.
   Siker�lt elsprintelnie egy sarokig, de �gy �rezte, ink�bb otthon kellett volna maradnia: robotok t�mkelege hevert a f�ld�n, felt�pett �ramk�rrel, kizsigerelt k�beltokkal.
Vi h�za el�tt �llt. Legal�bbis, ami megmaradt bel�le. Az �t emeletes, feh�r, rendezett, sz�gletes b�rh�z most jobban hasonl�tott egy szem�tkupacra, mintsem otthonra. Lycia t�rdre rogyott a romok el�tt. Ha Vi bent volt, eg�sz biztos, hogy nem �lte t�l. �s hol m�skor lett volna �jszaka? Arc�n k�v�r k�nnycseppek szaladtak v�gig, nedves cs�kot h�zva maguk ut�n. El�t�rt bel�le a zokog�s. Vi volt sz�m�ra szinte az eg�sz vil�g. A munk�j�n k�v�l senkit se szeretett annyira, mint �t.
   Hiszt�rikus depresszi�j�b�l robotl�ptek zaja �bresztette fel. Lomh�n felemelte fej�t, �s a hang ir�ny�ba ford�totta fej�t. Egy AR-68-as egyenesen fel� tartott. Nem vett el� fegyvert, �s nem is �gy t�nt, mint aki k�l�n�sebben sietne. Az azonban l�tszott rajta, hogy tudja, mit akar. A l�ny m�r meg sem pr�b�lt eliszkolni. �rtelmetlennek �rezte az eg�szet.
   A harcrobot, amint r��r�sen el� �rt, meg�llt.
   - Lycia Winslett? - k�rdezte a beprogramozott, g�pi hangj�n. A l�ny nem felelt, csak biccentett. �gyse t�rt�nhet m�r rosszabb, akkor nem mindegy? - A parancsnok szeretn�, ha vel�nk tartana. Sz�ks�g van az �gyes g�p�sz kezekre, mert, ahogy �n is l�tja, rengeteg a s�r�lt.
   Lycia nyomor�n fel�lkerekedett a k�v�ncsis�g. Mif�le parancsnok? �s mi�rt pont egy embert k�rnek meg? Sz�mos orvosl�shoz �rt� robot l�tezik. Mi�rt �? Valami b�zlik.
   - Menj�nk - �llt fel �rzelemmentes arccal �s hanggal, mik�zben vetett m�g egy utols� pillant�st a romokra - Mi a neved?
   - AR-68-187-es. K�rem, maradjon m�g�ttem - l�pett el�re a harcrobot, mik�zben a k�zfeje �talakult egy hangrobbant�v�. H�trapillantott, hogy Lycia k�veti-e, majd lass�, emberi temp�val elindult.
   - 187? Az els� k�tsz�z robotot �n raktam �ssze, �s leheltem bel�j�k �letet.
   - Igen, m�g eml�kszek mag�ra, kisasszony - Lycia pr�b�lt nem oda figyelni a gondolatra, de egy percig �gy �rezte, hogy a 187-es hangj�ban valami �rzelem csend�lt fel.
   - Megk�rhetlek, hogy ne mag�z�dj?
   - Ahogy akarod.
   - K�sz�n�m.
   A g�p�sz nem tudta pontosan, hogy merre is tartanak. Csak abban volt biztos, hogy t�volodnak a kutat�int�zett�l. Udac teljesen kifordult mag�b�l: az �g� v�r�s sz�n�v� v�lt, �s koromfekete f�stcs�kok szelt�k �t. Az egykor szinte teljesen feh�rnek mondhat� v�ros most s�t�ts�gbe burkol�zott, �s sehol se l�tta �let nyomait. Azonban �gy t�nt, hogy az �p�letek lerombol�s�n, �s a lakoss�g k�m�letlen irt�s�n k�v�l m�s feladatot nem kaptak: a z�ld ter�leteket b�k�n hagyt�k. Lycia a saj�t szem�vel l�tta, ahogy az egyik harcrobot �ld�z�be vesz egy kisebb csapat embert, akik rohanva letarolt�k egy park cserj�s�t. A harcrobot k�nosan �gyelt r�, hogy ne v�gtasson kereszt�l a f�kon �s a t�bbi n�v�nyen, majd elt�nt. P�r perc eltelt�vel nyugodtan s�t�lt ki a f�k k�z�l, �s az el�tt makul�tlan, lila zom�nc�n most v�r �ktelenkedett. Ak�rki is adta a kiirt�si parancsot, nem a d�h vagy a hatalom�hs�g ir�ny�totta. Tiszt�ban volt vele, hogy a n�v�nyek nem tehetnek semmir�l.
   Egy nagy, elhagyatottnak t�n� gy�r�p�lethez �rtek, aminek k�rny�k�n l�that�an megsokszoroz�dott a harcrobotok �s az �rcirk�l�k sz�ma. Bizony�ra ez a f�szek, gondolta mag�ban. A dr�tker�t�s el�tt �ll� k�t �r - akik maguk is AR-68-asok voltak -, komoran m�regett�k Lyci�t, majd ink�bb a t�volba tekintettek, esetleges t�mad�t keresve. A gy�r ajtaja hi�nyzott, helyette egy hatalmas lyuk t�tongott el�tt�k. A 187-es haboz�s n�lk�l s�t�lt tov�bb. A l�ny kicsit k�zelebb h�z�dott hozz�. Kiskora �ta f�lt a s�t�tben, �s ebb�l mind a mai napig nem siker�lt kigy�gyulnia. Tulajdonk�ppen nem a s�t�tt�l f�lt, hanem att�l, hogy nem l�t, �s nem tudhatja, hogy mikor �s honnan, illetve mi veti r� mag�t, ez pedig mindenk�ppen aggodalommal t�lt�tte el. Szerencs�j�re nem volt teljesen s�t�t, mert a tet�n kisebb-nagyobb, hossz�k�s reped�sek �s lyukak sorakoztak, f�nycs�kot vetve az alatta j�r�kra. A harcrobot lila-fekete zom�nc�n megcsillan� f�nyek olykor visszat�kr�z�dtek a f�ld�n hever� �vegszil�nkokr�l. Lycia valahogy sokkal k�zelebb �rezte mag�hoz, mint b�rmelyik m�sik robotot, akivel eddig tal�lkozott. Arr�l azonban fogalma sem volt, mi�rt.
   A harcrobot minden jel n�lk�l meg�llt, a g�p�szl�ny pedig a l�b�nak �tk�z�tt. A 187-es �rdekl�dve n�zett le r�. �szre se vette, hogy ilyen k�zel volt hozz�. Arr�bb l�pett egy kicsit, majd a s�t�tbe meredt. Lycia k�vette a p�ld�j�t, h�tha � is megl�t valami fontosat. L�p�sek neszei. Valaki k�zeledik fel�j�k. A g�p�sz �jra k�zel l�pett a harcrobothoz, �s v�gigsim�tott a l�b�n, csak hogy �rezze, nincs egyed�l, majd kez�t a f�men hagyta. Egy n�i alak rajzol�dott ki a hom�lyb�l. Amint k�zelebb �rt, Lycia azonnal felismerte.
   - �dv k�zt�nk, kedves Lycia - Ardelle egy bar�ts�gos f�lmosollyal k�sz�nt�tte g�p�szt�rs�t. A l�ny szava is el�llt, ahogy megl�tta p�ldak�p�t. L�bai remegtek, �s nem �rtett semmit, holott valahol m�lyen m�r sejtette, hogy Ardelle a f�kolomposok egyike - Elmehet, katona.
   - Igenis, asszonyom - a harcrobot fejet hajtott a n� el�tt, majd Lyci�t finoman arr�bb tolva megfordult, �s elindult kifel�.
   - Ne, v�rj! - ki�ltott ut�na a g�p�sz, majd Ardelle-re pillantott. A n� felvont szem�ld�kkel, �rtetlen�l vizslatta arc�t. A 187-es is magyar�zatot v�rva fordult h�tra. Mivel a mindketten �t n�zt�k, Lycia kicsit zavarba j�tt, �s elpirult - Szeretn�m, ha itt maradna. �gy nagyobb biztons�gban �rzem magam - motyogta, mik�zben pul�vere ujj�t fogdosta. Csak felkapta a h�l�ing�re, miut�n meghallotta a deton�ci�t. A hideg gy�r�p�let szeles csarnok�ban �llt, pulcsiban, h�l�ingben, �s egy ac�lbet�tes bakanccsal, t�le szokatlan gy�moltalans�ggal. �gy �rezte, s�rhatn�kja van. K�t �r�val ezel�tt m�g az �gy�ban h�nykol�dott. Most pedig itt van a felbolydult Udac sz�l�n, mik�zben a v�rost harcrobotok ezrei cinc�lj�k darabokra, amiket � �s Vi alkotott.
   Ardelle l�tta Lycia tehetetlens�g�t, mosolyogva mell� l�pett, mindk�t kez�t a l�ny v�ll�ra tette. K�k szemei bar�ts�gosan csillantak fel. A g�p�szl�ny csak most n�zte meg k�zelebbr�l a n�t. Egyszer�, fekete b�rkab�tot viselt, alatta feh�r fels�vel. K�k, sz�kszab�s� farmere �s fekete magas sark� csizm�ja remek�l kiemelte hossz� l�bait.
   - Persze, itt maradhat. De neked nincs mit�l tartanod - Lycia csak akkor lett nyugodtabb, amikor a 187-es mell� �rt, �s len�zett r�. B�r nem tudott arckifejez�ssel kommunik�lni, a g�p�szl�ny �gy �rezte, hogy nincs a harcrobot terh�re. H�l�san pislogott r�, majd �jra Ardelle-re n�zett.
   - Mi�rt? - ez volt az egyetlen sz�, amit most ki tudott mondani. A n� arca elkomorodott.
   - Biztos vagyok benne, hogy neked is felt�nt a dolog. Egy�ltal�n nem �gy b�nnak a g�pekkel, mint ahogy kellene. R�gen, amikor az els� intelligens robotok megjelentek, mindenki melegs�ggel a sz�v�ben gondolt r�juk, hiszen nagy szenz�ci�k voltak. �s most? Az els� androidok m�r r�g nem l�teznek, hiszen megjelentek a t�l�k okosabbak, �gy mentek a szem�t�get�be. Azt�n, amikor kifejlesztett�k az �rzelmekkel rendelkez� ut�daikat, �k is elavultak lettek - Ardelle hangja kezdett megv�ltozni, ahogy arca is. A harag �s a d�h minden porcik�j�t �tj�rta, egyre jobban felemelve hangj�t - �rz� l�nyeket �gettek porr�, nem t�r�dve a hal�lsikolyukkal, �s azzal, hogy nem t�madtak k�ts�gbeesetten a gyilkosaikra. Melyik ember tenn� meg ezt? Ezek a g�pek m�g akkor is h�s�gesek lettek! Nem ezt �rdemlik. N�zz r�! - mutatott a 187-esre - Szerinted, van v�laszt�sa? Harcol, mert erre lett programozva. �s ha b�ke van… Akkor lekapcsolj�k. T�lt�re rakj�k, �s egy s�t�t kont�nerbe z�rj�k! Neked milyen �rz�s lenne, ha munka ut�n kikapcsoln�k az agym�k�d�sed, �s ketrecbe z�rn�nak, mondv�n, hogy r�d m�r nincs sz�ks�g?! - Ardelle v�gre �szhez t�rt, �s befejezte a kiab�l�st. L�tszott rajta, hogy nem akart kikelni mag�b�l. Arc�n most m�r csak a keser� harag l�tsz�dott - Pr�b�ltam tenni ellene. Kamp�nyokat ind�tani, felh�v�st k�sz�teni, rekl�mokat, amik felh�vj�k a figyelmet a g�pek �rz�seire… Sorra elutas�tott�k �ket. Azt mondt�k, hogy �rtelmetlen, mert a g�pek arra vannak, hogy haszn�ljuk �ket. �vek �ta tervezem ezt a napot. Az ut�bbi 6 h�napom abb�l �llt, hogy titokban �sszeszerveztem 58 embert, �s tem�rdek AR-68-as processzor�t cser�lt�k �t �rzelmekkel teli android processzorokra, hogy d�nthessenek saj�t sorsukr�l. Nem er�ltett�k r�juk ezt a feladatot. Lesz�gezt�k, hogy bele is halhatnak, hogy tal�n elbukunk, �s az is lehet, hogy minden kudarcba fullad. Kiv�tel n�lk�l csatlakoztak. Az 58 emberb�l 12-en maradtunk, k�zt�k te �s Vi.
   - 11 - hajtotta le fej�t Lycia, �s keser�en a f�ldre szegezte tekintet�t.
   - Hogy? - h�lt el Ardelle.
   - Miel�tt a 187-es megtal�lt, �pp Vi h�za el�tt voltam. Az eg�sz beomlott. Egy t�l�l�t se l�ttam. L�ngokban �llt.
   - � - Ardelle t�bbet nem tudott produk�lni. Mag�nak se vallotta volna be, de nem igaz�n �rdekelte Vi hal�la. Van m�g k�t kiv�l� m�rn�k, az � hi�nya elhanyagolhat� - Sajn�lom. De gondolj bele: az hogy, te ebben a harcrobotban b�zol, a 187-esben, az azt jelenti, hogy val�ban k�z�n tartozol. B�zhatn�l bennem vagy ak�r b�rmelyik m�sik �cska androidban, de te olyan robotban b�zol, akit arra terveztek, hogy embert irtson. Mi ez, ha nem el��t�let-mentess�g. Ilyen emberekre van sz�ks�g�nk. Ne f�lj - �lelte mag�hoz Lyci�t, majd arr�bb l�pett egy kisebb �r�asztalhoz - AR-68-187-es! Vidd Lyci�t a mened�kh�zba, �s maradj vele. Mostant�l t�rsak vagytok.
   - �n? - k�rdezett vissza megd�bbenve a harcrobot, majd Ardelle szigor� tekintet�re hapt�kba v�gta mag�t - Eln�z�st tiszteletlens�gem�rt! �gy �rtem, mi�rt pont �n, ha szabad tudnom, asszonyom?
   - Mert Lycia csak benned b�zik. Vagy tal�n valami ellenvet�sed van, katona?
   - Nem, hova gondol! Csak szokatlan, hogy egy harcrobotot �ll�tanak �rz�k�nt egy emberhez.
   - Szokatlan, de nem lehetetlen. Most menj, rengeteg dolgom van. A d�lut�n folyam�n hozd vissza majd. Besz�dem lesz vele - adta ki a parancsot, majd le�lt az �r�asztal el�, �s belekezdett a munk�ba.
Lycia vonakodva indult el a kij�rat fel�, majd a 187-es int�s�re mell� l�pett. Amint t�volabb �rtek, k�v�ncsian a harcrobotra tekintett.
   - Baj?
   - Micsoda?
   - H�t az, hogy belekevertelek ebbe.
   - Nem kevert�l bele semmibe. �szint�n sz�lva, �r�l�k, hogy kaptam egy �j feladatot. Nincs �nyemre ez a harc dolog - Lycia �rtetlenkedni akart, de azt�n esz�be jutottak Ardelle szavai.
   - T�nyleg. Ardelle mondta, hogy �n�ll� akaratotok van. Sz�val te nem szeretsz harcolni?
   - Nem. �s nem is szoktam, hacsak nem musz�j. Nem szeretem az �rtelmetlen harcokat, ink�bb ker�l�m a konfliktust.
   - Figyelj, nincs valami, amiben k�ls�re k�l�nb�z�l a t�bbit�l? Nagyon neh�z lenne csak �gy megk�l�nb�ztetni.
   - Nincs.
   - Semmi? -k�rdezett vissza meglepetten a l�ny, majd miel�tt a 187-es b�rmilyen v�laszt tudott volna adni, �jra felsz�lalt - J�, �szre se vettem, hogy ki�rt�nk a gy�rb�l - csod�lkozott el, ugyanis m�r egy sz�kebb utc�n j�rtak, ahova �gy t�nt, hogy egy rombol� k�szs�g� robot se tette m�g be a l�b�t. B�k�s volt minden, csak az �g sz�n�b�l, �s a nem is olyan t�voli l�v�sekb�l lehetett arra k�vetkeztetni, hogy val�j�ban teljese a k�osz - De valahogy meg kell k�l�nb�ztesselek a t�bbiekt�l. Festhetn�k valami hozz�d ill�t a mellkasodra?
   - Festeni? - �llt meg a robot, �s leguggolt a l�ny el�. Feje k�zelr�l v�szj�sl�nak t�nt, de semmi jel nem utalt arra, hogy valami sz�rny�s�gre k�sz�l - Mire gondolt�l?
   - H�t nem is tudom. Van valami, amit szeretsz?
   - A vir�gokat - Lycia felnevetett - Mi az?
   - Semmi, csak nem n�ztem volna ki bel�led, hogy szereted az ilyesmiket. Mindenesetre, r�zs�t nem festhetek r�d.
Azonban, m�g miel�tt b�rmilyen m�s �tletet vethetett volna fel, egy AR-68-as f�mteste csap�dott be mellett�k, �s sok m�sik k�vette m�g. A 187-es Lycia fel� hajolt, �s test�vel v�dte a l�nyt. Val�s�gos z�pork�nt hullottak a robotok, a legt�bben sz�testek, de egyesek m�g k�pesek voltak fel�llni, noha hi�nyzott egy karjuk, vagy egy j�kora darab a test�kb�l.
   - Mi t�rt�nik? - ki�ltott fel Lycia, de a harcrobot csak felpattant �s k�zbe kapta �s fut�snak eredt. A l�ny l�tta, ahogy tankszer� j�rm�vek lepik el m�g�tt�k az utc�t, szon�r�gyukkal �s l�ngsz�r�kkal. A robotok m�g�tt�k hang n�lk�l estek el a harcban, �k pedig elt�ntek a sarkon.
   Nem tudta hov� tartanak, csak azt l�tta, hogy egy kop�r t�jon j�rnak, ami szinte eggy� v�lt a f�lddel. Mindenfel� AR-68-asok �lettelen teste hevert, megnehez�tve a halad�st mind fizikailag, mind lelkileg.
   K�zeli robban�s. Lycia annyit �rz�kelt, hogy a 187-es l�bai al�l kifut a talaj, �s mindketten a f�ldre zuhannak. A l�ny felsikoltott, �s egy nagyot nyekkenve kics�szott a harcrobot fekete, karmokra eml�keztet� ujjai k�z�l. A hirtelen �t�st�l �gy �rezte, nem kap leveg�t, �s a feje is sajgott. De a f�jdalom nem tudta elgyeng�teni, fel�lt �s k�ts�gbe esve a 187-esre tekintett. A harcrobot nyomorultan festett: a has�n fek�dt, pr�b�lt arr�bb k�szni, vagy legal�bb csak megfordulni, l�tszott rajta, hogy iszony�an szenvedhet. Nem is volt k�ts�ges. Csak a jobb l�ba volt meg, a bal l�ba csonkj�t eln�zve val�sz�n�leg hangrobbant� vihette le. V�rk�nt zubogott ki bel�le a fekete olaj, besz�nezve ezzel a f�ldet, �s �sszefolyva m�s robotok kiontott olaj�val.
   - Menj… T�nj innen, am�g meg nem tal�lnak. Fuss! Menek�lj!
   - De… Megs�r�lt�l! - �jra megeredtek Lycia k�nnyei, csakhogy ez�ttal sokkos �llapotba ker�lt. Egy �r�ja ismerhette �j bar�tja, �s m�ris elveszti. �gy �rezte, kezd �sszed�lni a vil�g - Nem hagyhatlak itt! Nem akarlak elvesz�teni t�ged is…
   - Velem ne t�r�dj! Koninec asszony megmondta, hogy �n vagyok az �rz�d, ha most nem mentelek meg, akkor sz�gyenben maradok. Menj!
   - Nem! - Lycia hiszt�rikusan mell� rohant �s �tkarolta az egyik ujj�t - Nem megyek sehov�!
   - �rul� AR-68-as harcrobot - a hang robban�sk�nt �rte el Lycia zsibbadt tudat�t. Zokogva n�zett �t a v�lla f�l�tt. Egy ZTU-1-es �llt m�g�tte. A katonas�g k�r�ben most ezek a robotok voltak a „divatosak”. A legnagyobb k�l�nbs�g k�zt�k �s az AR-68-asok k�z�tt a kin�zet volt. M�g a 68-as modellek teste karcs� �s kecses volt, addig ezek a monstrumok nagyobbak �s massz�vabbak voltak, brut�lis k�ls�t k�lcs�n�zve am�gy is ijeszt� megjelen�s�knek. Emberibben voltak, azonban hi�nyzott processzorukb�l a k�ny�r�let �s az embers�gess�g fogalma. H�rman voltak, mindannyian sz�rke, egyhang� zom�ncot kaptak. Lycia j�l ismerte ezeket a modelleket, azonban semmi k�ze nem volt hozz�juk, �s nem is akarta hogy legyen.
   K�z�l�k a legnagyobb, k�z�pen �ll� egyenesen a 187-esre szegezte hatalmas, cs�re eml�keztet� hangrobbant�j�t. A harcrobot gyorsan cselekedett, �s finoman a tenyere al� nyomta a l�nyt, aki imm�r teljesen elt�nt a ZTU-1-esek el�l.
   - �t�tt �rtelmetlen �leted utols� �r�ja. T�ged hagytunk legutolj�ra. N�zz v�gig ezeken a romhalmazokon: ilyen lett�l te is - kegyetlen�l a robot, �s Lycia csak annyit �rz�kelt a t�rt�n�sekb�l, hogy t�le nem messze nagyot robban valami, de a f�m felfogja a hangot. A 187-es k�zfeje megemelkedett, ahogy karmaival v�gigsz�ntotta az olajt�l �ztatott f�ldet a f�jdalomt�l. Az tagjai v�gleg elernyedtek, r�nehezedve ezzel Lyci�ra.
   Eg�sz Udac eln�mult. Abbamaradt a harc, a l�v�sek hangja. Egyed�li zajforr�sk�nt Lycia halk ny�gd�csel�se domin�lt, ahogy pr�b�lt kim�szni az �t fogva tart� f�mk�z al�l. T�bb t�z perces szenved�sek ut�n, de v�gre siker�lt kiszabad�tania mag�t. Zokogva, piszkosan, olajosan k�szott el a 187-es test�t�l, majd rem�nytelen�l tekintett k�rbe. Az �rz� �sszes mondata egyszerre kavargott a fej�ben, �s nem hagyt�k, hogy tudata v�gre megnyugodhasson. A nap felkel� f�lben volt, de erre csak az �g tisztul�s�b�l lehetett k�vetkeztetni.
   Lycia a mellkas�hoz h�zta a t�rd�t, �s �tkarolta a l�bait. Pr�b�lta abba a hitbe ringatni mag�t, hogy ez az eg�sz csak egy �lom.
   �r�k teltek el csendesen, mozg�s n�lk�l. Amikor a nap m�r magasan j�rt, Lycia �jra hangokra lett figyelmes. Felemelte fej�t, �s k�rbe akart n�zni, de kis�rt, f�radt szemeit b�ntotta a napf�ny. Nem igen �rdekelte a hangforr�s, ugyanis nem l�tott semmit. Azonban a semmib�l valami vad terv fogalmaz�dott meg a fej�ben, ami seg�thet az �letben marad�sban. A 187-es mell� l�pett. A hossz�, s�r�ssal t�lt�tt �r�knak k�sz�nhet�en valamennyire enyh�lt a k�n a sz�v�ben, amit a harcrobot ir�nt �rzett, �gy zokog�s n�lk�l k�pes volt r�n�zni. Felm�szott a karj�n kereszt�l a h�t�ra, �s szem�gyre vette a lyukat, amit a hangrobbant� okozott rajta. Nem szak�totta �t a robot teljes test�t, de m�ly sebet okozott benne. �ldotta Vit, ami�rt annak idej�n elv�llalta az AR-68-asok kidolgoz�s�t. Ugyanis Lycia most pontosan tudta, hogy az egyik birdian felett �ll. Megt�maszkodott a ny�l�s egyik perem�n, majd teljes er�b�l rugdosni, feszegetni kezdte a v�kony f�mlapot, ami mag�ban tartotta a madarat. Ezzel azonban nagy zajt csapott.
   K�zeled� hangokat hallott. Hunyorogva fedezte fel egy k�zeled� embercsoport, �s n�gy ZTU alakj�t. A csoport �l�n az egyik robot Lycia ir�ny�ba mutatott. A l�ny meg volt r�la gy�z�dve, hogy egyenesen r�, ugyanis a t�rsas�g megszapor�zva l�pteit, �s fel� indult.
   M�g kellett egy kis er�lk�d�s, mire siker�lt t�nkretennie a f�mlapot. Halleluja. Ac�lbet�tes bakancs, im�dlak. A birdian rikoltva, t�gra ny�lt, k�k szemeivel m�g azel�tt pattant ki az �reg�b�l, hogy Lycia megn�zhette volna k�zelebbr�l. V�konyka sz�rnylemezeit azonban m�g soha sem haszn�lta, �gy a rep�l�sre val� pr�b�lkoz�sa kudarcba fulladt, � pedig nagyot koppanva esett le az egyik robottetemre. Lycia lecs�szott a 187-esr�l, majd val�s�ggal r�vet�d�tt a mad�rra. A birdian csapkodott, pr�b�lt szabadulni.
   - Csss, picik�m, semmi baj! - csit�tgatta kedves, nyugodt hangon Lycia - Nyugalom, nyugalom, nincs baj… Figyelj m�r, az isten�rt! - a g�p�szl�ny megemelte a hangj�t, �s �gy t�nt, ez bev�lik. A birdian lenyugodott, lel�gatta l�b�t, �s �rdekl�dve tekintetett fel a l�nyra - Tudom, hogy �rted, amit mondok. Fi…
   - Maga, ott! Tegye le a birdiant! - egy robot k�zeledett fel� �les l�ptekkel, a v�ll�n egy rend�rtiszttel, aki megfon seg�ts�g�vel ki�ltott r�juk - Tegye le a birdiant, �s feltartott k�zzel �lljon meg! Le van tart�ztatva!
   Lycia egy pillanatig habozott, majd futva a m�sik ir�nyba indult, �l�ben a mad�rral, akinek ez l�tsz�lag nem igaz�n tetszett, ezt pedig hangos rik�csol�ssal nyilatkoztatta ki. A g�p�sz hallotta, ahogy m�g�tt�k a ZTU is fut�snak ered. Semmi es�ly�k egy ilyen hatalmas robottal szemben. A l�ny feldobta a birdiant.
   - Rep�lj, menj innen! Takarodj, miel�tt elkapnak!
   A mad�r egy p�r pillanatig rep�lt, majd lesz�llt Lycia el�, �s fej�t forgatva tekintett r� �rtelmes, k�k szemeivel.
   - Nem hallod?! El fognak kapni! Te tudsz rep�lni, menj m�r! - Lycia �jra felkapta �s feldobta, ez�ttal a birdian m�r a leveg�ben maradt, de nem akar�dzott elmenni. Felette csapkodott, n�ha fentebb, n�ha lentebb ker�lve, azonban sohasem t�volodott el. A g�p�szl�ny k�ts�gbeesetten tapasztalta, hogy a ZTU m�r csak p�r m�terre van. Lycia k�nj�ban felkapott egy kavicsot, �s a mad�r fel� haj�totta - Takarodj!
   A kavics koppant egyet a mechanikus mad�r fej�n, �s v�gre elrep�lt. T�volabb, olyan j� 50 m�terre lesz�llt, �s f�l l�b�t felemelve figyelte a l�nyt, majd �jra felr�ppent, �s elt�nt a felh�k k�z�tt.
   Lyci�ra m�r nem v�rt ilyen sz�p sors. A ZTU megragadta a test�t, �s felemelte.
   - Jog�ban �ll hallgatni, minden amit mond, felhaszn�lhat� �n ellen a b�r�s�gon. Haza�rul�s �s illeg�lis tev�kenys�gek, valamint lop�s gyan�j�val �rizetbe veszem.
   A l�nynak esze �g�ban sem volt ellenkezni. Sokkal nagyobb b�ntet�sre sz�m�that, ha ellenszeg�l.