1. feljegyz�s
2107. �prilis 3., h�tf�

Mint mindig, az �g most is elviselhetetlen�l t�k�letes volt: k�k, p�r kisebb, feh�r felh�folttal, amelyeket v�gigsz�ntott egy sz�rke zeppelin, oldal�n egy hatalmas, sz�nes rekl�mfel�lettel. Azt azonban m�g a zeppelin se tudta eltitkolni, hogy a t�k�letes l�tv�ny ellen�re az �g teljesen �res.
   Lycia az �gbe ny�l� futurisztikus �p�letek egyik�n, pontosabban az erk�ly�n n�zel�d�tt. F�l nyolc volt, �s m�g t�l kor�n az indul�shoz. Az�rt kicsit ki�br�nd�t�, hogy egy fejlett vil�gban m�g mindig kell dolgozni. Pl�ne gyerekk�nt. Persze Lycia nem b�nja ezt a munk�t. Szeret a g�pek k�r�l s�rg�l�dni. El�sz�r azt hitte, hogy mindig hajnalban fogja kezdeni a m�szakot, �s majd valamikor este fejezi be. Ennek ellen�re hazahozhatja a projectjeit, viszonylag kev�s id�t t�lt az int�zm�nyben. Persze ez sem a legjobb, hiszen itthon t�bb minden elvonja a figyelm�t.
   B�r m�r sz�let�se �ta ebben a v�rosban lakott, mindig leny�g�zte a k�p, amit ez a hely ny�jtani tudott. A feh�r, sokablakos �p�letek, a rendezett, z�ld parkok a piszkosfeh�r talajon… �s persze a lak�k. Az a sok k�l�nf�le �let: emberek, robotok, androidok… Megannyi m�s �s m�s megjelen�s� �s temperamentum� szem�lyis�g.
   Kilenc �ra t�jt �rkezett meg az udaci kutat�si r�szleghez, amely a v�ros k�zpontj�ban helyezkedett el. Ez volt a legmagasabb �p�let a v�rosban. Az egyik oldal�n a form�k lekerek�tettek voltak, itt nem voltak ablakok. A m�sik fel�n minden sz�gletes volt, sok-sok ablakkal. Az �p�let bej�rata el�tt, mindk�t oldalon egy-egy feh�r robot fesz�tett, szoborszer� merevs�ggel. Arcuk emberi volt, de test�k�n igen csak megl�tszott a feh�rre festett kr�m. Lycia hat�rozott l�ptekkel tartott fel�j�k, majd a bej�ratt�l n�gy m�terre meg�ll�tott�k.
   - Szem�lyazonoss�g ellen�rz�s. Hangminta - jelentette ki az egyik, �s a l�ny el� l�pett.
   - Lycia Winslett, g�p�sz. F�l t�zkor kezdek.
   - Hangminta elfogadva, kapu nyitva. Tov�bbi sz�p napot!
   - Neked is - a t�bbs�g nem foglalkozott a robotokkal, de Lycia mindegyikkel kedves volt. B�r ezek az ajt��r�k nem rendelkeznek tudattal �s �n�ll� akarattal, att�l m�g sz�vesen „elbesz�lgetett” vel�k.
   A folyos�n azonban rideg arccal vonult v�gig. �szint�n sajn�lta, hogy az ut�bbi p�r �vtizedben az emberek ennyire elhideg�ltek egym�st�l. Ugyanis ak�rhogy pr�b�lt az alapvet� feladatokon k�v�l b�rkivel is besz�lget�st kezdem�nyezni, azok m�g csak r� se n�ztek. Szeg�ny robotokat m�g annyiba se n�zt�k! �rz�stelen�l b�ntak vel�k, mint egy rak�s szem�tkupaccal, sokszor m�g azt is mondt�k nekik, hogy rozsdatelep, vagy �cskavas. Az androidokat mindig is tisztelt�k emberi von�saik miatt. Pedig �k se voltak m�sok, s�t, sokkal aljasabbak, hidegebbek voltak, mint robott�rsaik. Egysz�val az emberek teljesen kezdtek elz�rk�zni egym�st�l.
   A kiv�tel ez al�l Vi volt. Vi Racine m�r akkor itt volt, amikor Lycia ideker�lt. Vi id�sebb t�le h�rom �vvel, de az els� perct�l j�l kij�ttek. A sz�ke, vid�m l�ny seg�tett neki beilleszkedni, kiv�l� csapatot alkottak. Kettej�k k�z�l Vi volt a m�rn�k, �s Lycia a g�p�sz. Amit Vi meg�lmodott, Lycia elk�sz�tette.
   Ezen a reggelen azonban Vi m�s volt.
   - Szia! - k�sz�nt�tte hangosan Lycia bar�tn�j�t, amint bel�pett irod�jukba. A m�rn�kl�ny a tervez�asztala el�tt k�ny�k�lt, �s csak egy pillanatra n�zett fel a g�p�szre, azt�n �jra kin�zett a fejleszt�si folyos�ra ny�l� irodaablakon. A g�p�sz nem tudta ezt mire v�lni. Pr�b�lta kital�lni, mit n�zhet Vi, �s v�g�l �szre is vette. �sellens�ge, a b�jos de ann�l aljasabb Dennisse Quentin g�p�szseg�d rengeteg f�m- �s ac�lalkatr�szt hurcolt ide-oda a term�kben. A csapat m�rn�ke, a bar�ts�gos �regap�, Saturn Haurvyn fennhangon besz�lt, �s kalimp�lt ide-oda a kez�vel, l�tszott, hogy nagyon magyar�z valamit. Azt, hogy t�nyleg hangosan osztotta-e az �szt, Lycia nem gy�z�dhetett meg, hiszen hangszigeteltek voltak a termek. Az azonban l�tszott, hogy mindketten a f�g�p�sz, Ardelle Koninec k�r�l csoportosulnak, aki hegeszt�szem�vegben, �s a f�rfi dolgoz�k �r�m�re m�lyen dekolt�lt fels�ben hegesztett �pp valamit. Ardelle kiv�l� munk�s volt, Lycia p�ldak�pe. Egy darabig csod�lattal n�zte, ahogy fekete haj�n megcsillan a szon�rhegeszt� k�kes szikr�i, illetve, hogy milyen j�l �ll neki a hegeszt�szem�veg.
   M�g szerencse, hogy Lycia d�dapja feltal�lta a szon�rhegeszt�t. Nem szikr�zik, maga k�r�l nem termel meleget, �s k�nnyen kezelhet�. A f�nnyel m�g mindig vigy�zni kell azonban, s�t�t �s er�s lencs�t kell ahhoz viselni, hogy az ember ne vakuljon meg. Kevesebb lett a munkahelyi baleset, t�bbek k�z�tt a szon�rhegeszt� haszn�lata miatt. Viszont �pp ennyire finom m�szer is volt. Ak�r bonyolult, apr�l�kos grav�roz�st is lehetett vele v�gezni a megfelel� fokozatra �ll�tva.
   Sajn�latos m�don nem b�lv�nyozhatta mag�ban sok�ig, ugyanis Dennisse el��llt, �s nyelvet �lt�tt Lyci�ra, majd leh�zta a f�m rol�t, hogy v�gk�pp ne l�thasson senki semmit.
   Vi pillanatok alatt perd�lt meg forg�s sz�k�n, �s �lbe tett k�zzel, �rzelemmentes arccal meredt a g�p�szre.
   - K�st�l - pislogott r�, �s hangj�ban t�relmetlens�g csend�lt.
   - De h�t m�g kor�bban is j�ttem… - pislogott Lycia �rtetlen�l. M�g van 25 perc a hivatalos munkakezd�s�ig.
   - M�r kilenckor itt szokt�l lenni.
   - �s? - meresztett nagy szemeket a g�p�sz Vire - Most kicsit tov�bb aludtam. F�radt voltam, ez van!
   - Szerinted nem titkolnak valamit, de rohadtul? - ez volt az els� alkalom, hogy Vi k�romkodott Lycia jelenl�t�ben. Legal�bbis, a tervez�m�rn�k �rtelm�ben. Ugyanis Vi sz�m�ra a „rohadt”, „fen�be” �s „francba” szavak is cs�ny�nak sz�m�tottak.
   - H�t… Ezt tiszt�n l�tszik - vont v�llat Lycia �s ledobta a t�sk�j�t az asztala mell�. M�r �pp k�nyelembe helyezte volna mag�t a kip�rn�zott sz�k�n.
   - Le ne �lj! - ki�ltott fel Vi, �s hogy m�g nyomat�kosabb� tegye a mondatot, fel�llt �s a g�p�szre mutatott. Lycia azonnal felpattant �s t�volabb ugrott a sz�kt�l.
   - Mi? Mi �rt? Mi van? Mit rakott r� az a d�g Dennisse?
   - Azonnal meg kell kezden�nk a munk�t - jelentette be komolyan Vi, �s amint l�tta, hogy t�rsa szabadkozni akar, hat�rozottan el� l�pett, �s a szem�be n�zett - Nem pip�lhatnak le. Te j�ban vagy Ardelle-el, ugye?
   - H�t… T�bbnyire r�m mosolyog…
   - Akkor ok�. K�v�sz�netben megk�rdezed, min dolgoznak.
   - De Vi! Szerinted, mondana b�rmit is, ha m�g a rol�t is leh�zt�k?!
   - Nem tudom - vont v�llat hanyagul a m�rn�kl�ny.
   - �s am�gy is… Ha m�r munkaid� el�tt itt voltak, �s alkottak, akkor honnan gondolod, hogy kij�nnek k�v�sz�netre?
   L�tszott, hogy Vi arc�n enyhe zavar futott v�gig, �s Lycia szinte hallotta, ahogy agytekerv�nyei dolgoznak, de az�rt bar�tn�je tov�bbra is hal�l komolyan n�zett a szem�be. El�sz�r csak alig l�that�an, majd egyre biztosabban b�logatni kezdett, azt�n sz�p lassan visszas�t�lt az asztal�hoz �s letette kerek h�ts�fel�t a feketeb�r sz�k�be. Mindk�t �kl�t az �gyszint b�torra tette, �s ideges fejjel szugger�lta a f�m rol�t, aminek apr� r�sein csak a k�k szon�rhegeszt� f�nyei sz�r�dtek ki. Azt�n egyszer�en csak lefejelte az asztalt egy f�jdalmas ny�g�s k�s�ret�ben.
   A g�p�sz, amikor el�sz�r l�tta ezt az �vek alatt kidolgozott m�rn�k-koreogr�fi�t, a has�t fogta a nevet�st�l, de miut�n t�bb m�sik tervez� is produk�lt hasonl� mutatv�nyt, komolyan elgondolkozott a mond�son, miszerint a zsenit csak egy hajsz�l v�lasztja el a bolondt�l. Az�rt m�g mindig Haurvyn m�rn�k�r� volt a kedvence: amint nem j�tt ihlet, az apr�, j�s�gos �regap� t�rdre rogyott, �s a teremt�re fogott mindent, miszerint nem szereti �t, �s nem akarja, hogy fejl�dj�n a vil�g.
   Lycia ledobta mag�t a sz�k�be, �s k�rben�zett a szob�n. Az ablakokkal szemben, az iroda m�sik fal�n�l m�retes polcok sorakoztak, k�l�nb�z� szersz�mokkal �s alkatr�szekkel. A szoba k�zep�n egy nagy, 5000 fokon sem olvad�, kicsit m�r rozsd�s tit�niumasztal d�szlett. El�tte egy tetsz�s szerint emelhet� �s szinte minden ir�nyba mozgathat�, biztons�gi �vvel ell�tott sz�k volt. Ebben �lt most a g�p�szl�ny. Mindig �tj�rta a nyugalom, amikor itt �lt. J�, az kiv�tel volt, amikor egy f�l�r�lt, haldokl� androidot tettek el�, hogy szedjen ki egy mikrochipet a k�zponti adatlapj�r�l.
   - Megvan! - ki�ltott fel Vi, mire Lycia - r�szben az el�z� eml�kk�pek hat�s�ra - �sszerezzent. Lassan �ttekintett v�lla felett a l�nyra. A m�rn�k �gy �llt, mint valami szuperh�s, aki �pp most k�sz�l felreppenni. Mutat�ujja a leveg�ben volt, �s meg volt gy�z�dve r�la, hogy az �vezred �tlet�re j�tt r�.
   - Hallgatlak - l�pett mell� Lycia. Ut�lag r�j�tt, hogy ezt hib�san tette, ugyanis a sz�ke m�rn�kl�ny sz�tt�rta a kezeit, majdnem le�tve ezzel a g�p�sz fej�t. Szerencs�re Lyci�nak volt annyi l�lekjelenl�te, hogy vill�msebess�ggel lehajoljon, megkock�ztatva ezzel, hogy lefejeli a tervez�asztalt. Miut�n siker�lt k�zelebbr�l szem�gyre vennie Vi r�zsasz�n magas sark�j�t, h�l�t adott Istennek, J�zusnak, Buddh�nak �s Spongyabobnak is, ami�rt nem verte be a fej�t az �r�asztalba. Azt�n nagyot koppant a fejb�bja az eml�tett t�rgyon. Ez van, kellett neki t�l hamar kiegyenesedni. Vi a m�velet k�zben v�gig magyar�zott.
   - Most le�l�k �s tervezek egy k�mlegyet, ami mikrosztatikus sugarakat keltve halad az atmoszf�r�ban, �s felkutat mindent az Univerzumban, amit Ardelle alkotott, mert a quantum fizika t�rv�nyegyszer�s�gei szerint a hang… - a g�p�sz hat�rozottan megfogta a m�rn�k v�ll�t, �s teljes er�b�l lenyomta a sz�k�be. A huppan�s hat�s�ra Vi az im�nti ideg�sszeroppan�sb�l fel�p�lve pislog�ssal jelezte, hogy �jra k�pes emberien gondolkozni �s fogalmazni. - Mondtam m�r, hogy van egy �tletem? - n�zett fel a m�rn�k egy eszel�s vigyor k�s�ret�ben bar�tn�j�re. Lycia mosolyogva megforgatta szemeit, majd megpaskolta Vi v�ll�t.
   - Saturn Haurvyn v�letlen�l nem a te nagyb�csik�d? - a m�rn�k arc�ra megvil�gosod�s �lt ki.
   - Hogy �n erre eddig mi�rt nem gondoltam?! - Vi akkora lend�lettel pattant fel, hogy a sz�ke eld�lt. Meglepett arccal sand�tott �t a v�lla f�l�tt, hogy r�n�zhessen a f�ld�n hever� �l�hely�re, majd kecsesen �tl�pett felette �s kitipegett a szob�b�l. Lycia azt hitte, hogy azonnal Vi azonnal megy is k�rdez�sk�dni, de elhaladt a z�rt iroda el�tt. A g�p�sz felvont szem�ld�kkel n�zte a folyos�t, ahol elt�nt bar�tn�je. Azt�n m�g jobban led�bbent, amikor Ardelle �s Dennisse egyszerre l�ptek ki az irod�juk ajtaj�n, egy f�m asztalt tolva maguk el�tt. Egy feh�r, olajfoltos leped�vel letakart t�rgy volt rajta, azonban Lycia nem tudta kivenni az alakj�t.
   Bolond lett volna nem kihaszn�lni az alkalmat. De sejtette, hogy az �reg nem mondana semmit. Ismerte m�r. Nem sok�ra Vi jelent meg a folyos�n, k�t pap�rpoh�rral a kez�ben. Amint megl�tta Lyci�t az ablakban, sz�les mosoly �lt az arc�ra.
   Aznap nem igaz�n tett�k magukat hasznoss�, igaz�b�l csak lopt�k a napot, persze ezt azzal magyar�zt�k, hogy pr�b�ltak r�j�nni, min is �gyk�dik a szembe szomsz�d. Ez komoly szellemi munka, k�rem sz�pen.